nov 20 2007

Hajnácska

 Rimaszombat közelében két várrom van, Egyik Fülek felé. Másik a kies Gortva-völgyben. Ajnácskő az, Várgede emez. Mind a két vár eredetét nehéz kutatni. - A történelem alig mond róluk valamit, - mert szerepük úgyszólván korábbi, mint maga a történelem.

Csapjuk el hát a történelmi adatok száraz könyvét s kérdezzük meg a regétől. Annak szabad tudni mindent.

Ezer év előtt volt... Az ország meg volt hódítva teljesen. Még imitt-amott tartotta magát egy-egy lézengő csapat a Zalán embereiből. De az már csak olyan foghegyre való volt. A honfoglalási  csaták lezajlása után most következett az ország felosztása a vezérek, alvezérek és katonák közt. Volt föld elég, nem kellett fösvénykedni! E tájra Huba vezér indult a maga népével s útközben osztogatta a javadalmakat. Ez a szép völgy azé, ez meg ott amazé. Nem sokat méricskéltek lánccal, de még térképet sem rajzoltak a birtokosok. A vezér szava volt a telekkönyv. E osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs, ipastul, fiastul, asszonyostul, leányostul. Ott volt Huba vezér gyönyörű leánykája, a tegezes Hajnácska is. Legelőször értek a gortva-völgyi bűvös forráshoz, amely fölött vár emelkedett. Elkezdték ostromolni s csakhamar sikerült bevenni, kivált Gedő hadnagy vitézségének miatta.
- Tied a vár és a környék, - mondta Huba vezér, - s ameddig naplementéig érünk, mind a tiéd legyen a vidék.
Azonban nem kellett sokáig menniök, mert hamarosan kibukkant előttük a völgymederből kiemelkedő sziklacsúcson egy gyönyörű tündérvár.
- Oh, be szép, be szép! - kiáltott fel elragadtatással Hajnácska. - Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük.
- Nem lehet, - mondta rá Huba, - a vár Gedőé lesz, neki igértem.
Erre Gedő is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte tetszését.
- Nem szeghetem meg a szavamat, - szólt a vezér, - ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied.
Így keltek össze Gedő és Hajnácska és sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, amelyet "Gedő" és "Hajnácskő" várnak említenek sokáig a krónikák.
A mohácsi vész idején Balassa Menyhért birtokában találjuk Ajnácskőt, 1604-ben Rhédey Ferenc volt az ura, majd Széchy György. 1645-ben török kézre jutott. Thököly leveretése után az onnan kitakarodni kénytelen Hasszán bég felgyújtotta, hogy ha az övé nem lehet, ne legyen soha többé senkié.
Azóta aztán omlik, romlik, minden évben kisebb a rom, csak a szép kőszirt ugyanolyan ma is, mint aminőnek a szép Hajnácska látta ezer esztendővel ezelőtt.


(The Hajnácska is Hungarian fountain-head woman name, It came from name of the Hajnács-stone to be located Mátra. Suggested nameday: April 25; November 15;)

 



A bejegyzés trackback címe:

http://hajnacska.blog.hu/api/trackback/id/tr55237783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.